Útkeresések

A holland, a flamand és a magyar kulturális politikában

Ezzel a címmel rendeznek konferenciát március 7-8-án Budapesten. A tanácskozást a Budapesti Kulturális Obszervatórium készíti elő a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Intézete valamint Művészeti és Kulturális Központja, továbbá a Leideni Egyetem Alkotó- és Előadóművészeti Kara részvételével.

Mivel a konferencia-részvétel regisztrációhoz kötött volt, így csak a rendezvény után tudunk beszámolni arról, milyen ajánlások hangzottak el a kiemelt nemzeti intézményekkel, vagy a városok kulturális politikájával kapcsolatban. Az előzetes programot azonban itt lehet már nézegetni.

Kinevezési kultúra 1.

Okos, izgága fickó

Február 20. óta tudjuk, hogy egy "okos és izgága fickót", Bencsik Barnabást nevezték ki a Ludwig Múzeum főigazgatói posztjára. Ezt a frivolkodó jelzős szerkezetet maga a kinevező Hiller miniszter eresztette el, aki azt is felfedte: nem lesz egyszerű dolga az új vezetővel. Ám ennek ellenére kinevezte, ami merőben szokatlan az ilyen személyzeti kockázatokat nem vállaló minisztertől. Ráadásul kijelentette: épp Bencsikre van szüksége, akinek, persze, "nagy szerencséje van, mert túl azon, hogy kineveztem, még jó időszakot is kifogott!"

Hogy milyen értelemben jó ez az időszak, azt nem tudni. A kortárs művészeti helyszínek szempontjából, költségvetési perspektívából (mely tételben semmi változás nem várható), vagy a bátor és gáláns patrónust alakító miniszter szemszögéből? Mindenesetre Hiller most olyan személyi döntést hozott, mellyel nem a tutista hagyományőrzés ösvényén ment tovább, hanem akár bevállalósnak is tartható.

2005-ben júniusában sikerült a Műcsarnok élére pályázók körében nyilvános vitát generálni a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. A mostani kinevezés előtt azonban nem volt nyilvános diskurzus, bár a Stúdió ismét kezdeményezte. Nem volt kinyitva a pályázat a külföldi érdeklődők számára, nem volt mód a versengő koncepciók megismerésére (merthogy 5 pályázó indult a posztért), nem lett ügy belőle.

Nem érdemes találgatni, hogy mennyi csontváz dől majd Bencsikre, mert biztos dőlni fog, s azt sem érdemes feltételes módban latolgatni, hogy a közigazgatási viszonyokat jól ismerő új igazgató, milyen irányba tud elindulni. Hiszen az általa vezetett iroda például jó kontextusra találhat a Ludwigban. Hiszen az általa elhagyott kortárs múzeum csak hosszú távon lehet vetélytársa a pesti gyűjteménynek. Hiszen a Ludwigot befogadó Művészetek Palotájával kapcsolatban megfogalmazott ÁSz jelentések még mindig élő problémára utalnak, s pont Bencsik volt az, aki keményen szapulta (ugyan nem egyedül) a MűPa érdekében kialakított, s rettenetes költségvetési terheket jelentő PPP-konstrukciót.

Itt lesz az új főigazgató irodája.
A szomszédban ül majd júliustól a Nemzeti Színház új főigazgatója, aki a mai napig nem kapott erről hivatalos dokumentumot.
S épp egy hete jelentette be a miniszter, hogy a Pécs 2010 kulturális főváros projekt művészeti igazgatója nem egyetlen jól körülírható személy lesz, hanem egy hattagú grémium, a helyi és a pesti erőkből verbuválva.

Innen folytatjuk.

A kormánytól karnyújtásnyira

Viták a brit Arts Council terveiről

A címben szereplő helymeghatározás az Arts Council alapvető öndefiníciós állítása, s idáig, úgy tűnt, jól működött. (Nota bene feri: a mi NKA-nk is így szereti definiálni magát, már Alapprogramként is ilyen távolságra helyezte magát...) A hírek azonban arról szólnak, hogy szokatlanul heves viták övezik a brit Arts Council 2008-2011 közötti időszakra szóló terveit. Ahol van terv, ott van vita: a lakonikus okoskodáson túl azonban úgy látszik, gond van.

Többet itt:
http://nol.hu/kultura/cikk/481869/

Először

A KultWatchDog figyel és mondja.
Elemez és mondja.
Ajánl és mondja.

Figyeli a kultúrát. Figyeli a kulturális politikát.
Elemzi: ezt is, azt is.
Ajánlatokat tesz. Javasol. Összefüggéseket vél felfedezni.
Reflektál és kritizál.
Linkel, tegel, párbeszél.
Erőlködik. Örül. Melankolikussá válik.

Valahogy igy akkor.
Mostantól fogva