A nyár úgy elhúzott mellettem, hogy észre sem vettem.
Hihetetlen, de megint eltelt egy nyár.
Ma már visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz.
Ilyen és hasonló hülyeségek jutottak eszembe, ahelyett, hogy írtam volna.
Nyilván a Goldenblogon elért szép helyezés bénította kezem.
Mielőtt ismét és újra, tehát rendesen ismertetni, elemezni, értelmezni próbálnék, néhány olvasnivalóra kell felhívni a figyelmet, hiszen ezekkel foglalkozni kell nemsokára, valamekkora terjedelemben.
Ugye, mindenki tisztában van, hogy van árnyékkormány. Ennek az árnyékkormánynak van programja is, aminek nem kívánnék reklámot csinálni, viszont ebben a csomagban van "kultúrpolitika" is. Ezt kívánom boncogatni, hamarost, mert az oly' szegényes közpolitikai dokumentum-tárban ez egy néhány hónapos újdonság, mindenféle reakció nélkül.
Aztán itt van az augusztus elején publikált Zoboki Gábor-dolgozat, a Kiáltvány Budapestért. amely abból a jogos premisszából indul ki, hogy manapság a fővárost nem tervezi senki. A MűPa építészének logikus és szangvinikus felszólítása mellett sem érdemes elslisszolni: reagálni, mondani kell erre valamit. Persze leginkább a döntéshozóknak, a várostervezőknek, a nagyszabásúnak látszó ötletgizdáknak kéne valamit mondaniuk, s nem csak a kultúrára figyelő munkakutyának (vagy az érdeklődő szakmai bloggernek).
Ha már dolgozatok: GyF Megegyezés c. augusztus végi gondolatkísérlete ugyan országunk, honunk, hazánk "megújításának lehetséges irányairól" szól, azonban megint hallgat a magyar kultúráról. A "társadalmi kultúráról" énekel, amit leginkább a versenyképesség kapcsán vet fel. Ezen pedig megint nem terjed túl tekintete zoomoló sugárja, csak a fiskális és adópolitikán lovagol, a versenyképességen, meg a versenyképességen, meg az állami szerepvállaláson. De a kultúra, a lehetséges kulturális politikai mozdulás úgy érdektelen számára, mint ahogy minisztere számára is (aki úgy hallgat a fűben, mint aki jól végezte dolgát).
Megszólalt ismét Jan Kennis, a holland kultúrattassé, akinek emlékezetes interjúja sok államigazgatási szőrt borzolt. Mesélik, hogy akkor a kulturális miniszter és az államtitkárok követelték hörögve eltávolítását drága, vendégszerető hazánkból, olyan, a diplomáciai életben szokatlan faragatlansággal, hogy európai fórumokon nem is értették e neofita buzgalmat. Most, a holland előképeket számba vevő saját írással állt elő Kennis, Paprika-hadműveletre buzdítva a magyar kulturális és művészeti élet szereplőit. Én reagálni fogok, kiváncsi vagyok a nyájas kollegákra.
Akik közül megint Mélyi kollega rukkolt elő komoly felvetésekkel: ismét a Kogarttal foglalkozik, vagyis nem lehet ezt másképp mondani: ismét a Kogatot picsázza el elegánsan, adatoltan, tényekkel támogatva. Azt az állami asszisztenciával folyó nyilvános műrablási lehetőséget, amit a hallgató közöny kísér, már megint. És foglalkozik Mélyi az átalakuló Kultúrház nevű műsorral is, ami valahogy az egykori Stúdió '83 nevű "legendás" műsorra emlékezteti. Engemet is.
Hát most így és ennyi.
További reflexiók és olvasnivalók hamarosan.
