2008. július 3., csütörtök

Nemhiába és hovatovább


Kezdjünk megint idézettel:
„A Kapolcsi Bűvészeti Napokat a Miniszterelnöki Hivatal, az Önkormányzati Minisztérium, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium összesen 20 millió forinttal támogatja - közölte az önkormányzati tárca. Márta István, a fesztivál főigazgatója szerint ez az összeg hiányzott ahhoz, hogy a meghirdetett formában meg tudják rendezni a fesztivált.”
Ez a friss sajtóhír.
Nekem meg az jut eszembe, hogy a korábban már megénekelt bűvész, Márta István (MI), mindig ezt mondja, miután kiénekli a neki járó milliókat a kormányzati szereplőktől. Hogy pont ennyi hiányzott.

Ez elvileg azt jelenti, hogy Márta jó lobbista, és addig járt, amíg mindent kijárt a fesztiváljának. Vagy azt is jelenti, hogy a kormányzati szereplők már megint azt tartották fontosnak, hogy a kivételből csináljanak szabályt. Nem érdekli őket, hogy előbb a fesztivál-finanszírozás szabályozását kéne megoldaniuk.

MI-nek teljesen igaza van: ebben a bozótosban csak így lehet haladni. Ülni
sokáig a megfelelő előszobákban, elmenni akár a Lottóshow-ba is, és prime time-ban, szombat este panaszkodni a millióknak, nyomást gyakorolni, majd a pénztárhoz fáradni.

MI-nek abszolút nincs igaza: a Magyar Fesztivál Szövetség elnökeként egyáltalán nem teheti meg, hogy sajátos technikákkal a saját rendezvényére kalapozzon. Ezt nyilván visszautasítaná a T. Elnök Úr, viszont erre meg azt találnám mondani: egy szakmai érdekvédelmi szervezetnek egy koncepció megvalósításáért, egy policy érvényrejuttatásáért kell menetelnie. Hogy ők ezt csinálják? Igen, valóban, nagyszerű, eredményeik számosak, nyilván nyomásgyakorlásuk is benne van abban a reciklált elképzelésben, amiről már szintén írtunk.

MI-nek igaza van, amikor ebben a sajtóhírben is a
rosszul kiírt fesztivál-pályázatokról és a finanszírozási anomáliákról szól. Ebben a problémahalmazban kéne neki is tennie valami érdemlegeset, mert ugyan felszólal és levelezik, elképzel és megmondja, de ezek csak a felületet karcoló okoskodások.

Mert ha valóban van kézzelfogható fesztivál-koncepció és stratégia, mind az OKM-ben, mind pedig az NKA-nál, akkor ütni kéne a hivatalokat, de ezért, és nem a kapolcsi jattért. Vagy kicsit tájékozódni a társszervezetként feltüntetett European Festivals Associations-nél, ahol évek óta tart az kortárs fesztiválokat vizsgáló kutatás, mely sokkilónyi papírt - ajánlásokat, javaslatokat, elemzéseket - állított elő. Arról például, hogy a rettenetesen felszaporodott számú fesztiválok erdejében, hogyan lehetne rendet teremteni.

Tudom, hogy van fesztiválminősítési rendszer nálunk is, tudvalevő, hogy a gyakorlatban is kipróbálták már, de akkor mi a bánatért nem ez van a középpontban? Itt mindenkinek a maszatolás az érdeke? Furcsa szójátékként ide egy igen kivánkozik. Az NKA-ban létrehozott Nagyrendezvények ideiglenes kollégiuma már évek óta használ előminősítést és utólagos monitoring rendszert, ami teljesen helyénvaló, de az alapvető kérdéseket persze ez sem tudta megoldani:

Kell-e ennyi fesztivál Magyarországon és a Kárpát-medencében, vagy sem? Ez kulturális politikai döntést kívánna, mint oly sok minden. Továbbá: ha ennyi pénz van elkülönítve az NKA-nál és bizonyos minisztériumoknál a fesztiválokra, akkor miért nem lehet ez egy stratégiai ágazat a kormányzati politikában (is)? Talán azért, s a válasz teljesen prózai lesz, mert az OKM-nek sem az. Az a néhány díszvillogás, ami egy-egy fesztiválnyitón elkövethető, az bőven megteszi a minisztériumnak, a koncepcionális gondolkodás és tervezés pedig fárasztó.

Tehát megint adottságok vannak, amelyekből bizonyos rész már "hagyománnyá" alakult, és ehhez a helyzethez akár MI, akár bárkimás, csak alkalmazkodik a maga eszközeivel, módszereivel. Megengedő hangulatban szinte már azt lehet mondani: ez is az érdekérvényesítés egy formája.

Hovatovább pedig egyre távolabb kerülünk a modernitástól, drága urambátyáim.

2008. július 2., szerda

Goldenblog

Véget ért egy verseny, az eredmény megszületett.
Meglepetten örülök! Nem találok szavakat...

Gratula a győztesnek, az Ingyenpia nevű blognak, de elsősorban a KönyvesBlognak, áldozatos és kitartó kritikájukért.
Kicsit előbbre vártam őket, de a bronz is szépen csillog.