2009. március 3., kedd

Törvénytől sújtva

Március 1-e idén vasárnapra esett.
Ekkor lépett hatályba a 2008. évi XCIX számű törvény.
Amit hivatalosan úgy hívnak, hogy az "előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályozásáról" szóló törvény.
Vagyis ez, az egykor "színházi törvényként" emlegetett nagyívű kisérlet, amelyet tavaly december 8-án elfogadott a Parlament.
Ma, március 2. napján már működni is kezdett az előadóművészeti iroda, s a felügyelő OKM honlapja szerint az Irodát "az előadó-művészeti törvény hívta életre az előadó-művészeti szervezetek működésével összefüggő közigazgatási hatósági és szolgáltatási feladatok ellátására".



Természetesen nem tudok és nem fogok tapsolni és ujjongani, természetesen nem hozsannázok, hanem kellemetlenkedek,
mert
szerintem nem csak sajnálatos, hanem rossz, ha törvény szabályozza az előadóművéseti élet működését,

mert
szerintem hülyeség volt a filmtörvény mintájára elindítani egy ilyen kodifikációs folyamatot,
mert
szerintem az európai gyakorlatban működő performing arts közegét nem az állami-fenntartói gondoskodás határozza meg elsősorban, hanem maga az alkotási folyamatok hálózata,
mert

szerintem ez a típusú etatista etetés, vagyis az állami stafírozás, vagyis az előadóművészeti intézmények állam által garantált pluszpénzei nem vezetnek semmiféle kreatív fejlődés irányába,
mert
szerintem, kevésbé nyakatekerten fogalmazva, 2009-re elértük azt, hogy a "művészvilág" még mindig örül az állami gondoskodásnak.
Hogy a fenébe ne örülne, hiszen recesszió és krízis dúlja a Kárpátok ormait, a nemzeti kultúrára egyre kevesebb jut, hiszen a minisztériumok már január óta új összegű maradványt képeznek és slankítják a költségvetéseket.


Nem kívánnék itten mindent elironizálni, de még egyszer nyomatékosan mondanám ki: nem gondoltam volna, hogy 20 év alatt ilyen mélyre jutunk. Hogy a magyar kulturális/művészeti élet vagy elit jelentős része örül egy ilyen szabályozásnak. Óhajtja és vágyja az állam segítő jobbját. Hiszen az megmenti az elsüllyedéstől, talált pénzzel menti meg az ő életét, hiszen az egész törvénynek az a lényege, hogy a központi költségvetési támogatást kiegészíti. A törvény által új besorolási rendbe rakott színházak, balett- és táncegyüttesek, zenekarok és énnekarok számára adhat egy kicsit több pénzt.



PÉNZET!


És az jó, ha az állam ad, merthogy ezt szokták meg, régen is ez volt, Kádár idején jó volt. Ráadásul a törvény kiterjedt munkajogi kérdésekben is rendelkezik, elmondva a "művészi és művészeti munkakörben foglalkoztatottak" hatásköreit, lehetőségeit, vagy a "a munkavégzés idejének számítását". Vagy:
"A munkahelyen kívüli felkészüléshez szükséges munkaidőként a teljes munkaidőben karmester, karnagy, színművész, bábművész, artistaművész, magánénekes, magántáncos, segédszínész, zenekari tag, énekkari tag, tánckari tag munkakörben foglalkoztatott esetében egy évadban munkanaponként átlagosan két munkaórát kell figyelembe venni. Részmunkaidőben foglalkoztatott esetében a munkahelyen kívüli felkészüléshez szükséges munkaidőt a teljes és a munkaszerződésben kikötött részmunkaidő arányában kell figyelembe venni. A munkahelyen kívüli felkészülést kiválthatja a munkáltató, ha erre munkaidőben, munkahelyen lehetőséget biztosít a művészei számára."
Tényleg nem akarok mindent ironikusan fikázni, pusztán szöveghelyeket idézek, ezek önmagukban is elegendőek, vegyük pl. a nekifutást:
"A törvény azt a felismerést fogalmazza meg, hogy az élő, jelen idejű előadó-művészeti alkotás olyan, semmi mással nem helyettesíthető társadalmi tevékenység, amely ápolja és fejleszti a társadalom kulturális, szellemi állapotát, az anyanyelvi kultúrát, a társadalmi önismeretet és szolidaritást, elősegíti az európai és ezen belül különösen a magyar kulturális emlékezet fenntartását. A törvény szándéka, hogy az igényes magyarországi előadó-művészetek, a színház-, tánc- és zeneművészet művelését és fejlesztését támogassa."
Ez nagyon szép. Emelkedett. A folytatás még inkább:
"A színház-, tánc- és zeneművészet sokszínűségének és értékeinek gyarapítása, az előadásoknak, koncerteknek a közönség széles rétegeihez való eljuttatása, a gyermek- és ifjúsági korosztály előadó-művészetekre fogékony nézővé nevelésének előmozdítása, a hazai előadó-művészet nemzetközi jelenlétének elősegítése, a határon túli magyar kultúra ápolása, a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek művészeti életének támogatása, az előadó-művészeti intézményrendszer fejlesztése, a közpénzek hatékony felhasználását elősegítő támogatási rendszer megteremtése, valamint az Alkotmányban megfogalmazott állampolgári kulturális jogok érvényesülése érdekében a Magyar Köztársaság Országgyűlése a következő törvényt alkotja".
Vagy a záró és értelmező rendelkezések sorozatában találhatók ilyen definíciós szépségek:
szimfonikus zenekar: olyan zeneműveket játszó előadó-művészeti szervezet, melynek az előadásonkénti átlagos létszáma legalább 56 fő,
színház: prózai, zenés, táncos színpadi művek előadásával foglalkozó előadó-művészeti szervezet, ide értve a bábszínházat, befogadó színházat, produkciós színházat, független színházat, szabadtéri színházat, nemzeti és etnikai kisebbségi színházat,
színházi nevelési program: legalább három óra időtartamú, maximum 40 főből álló csoportnak tartott program, amelynek résztvevői közoktatásban résztvevő gyerekek és fiatalok életkor tekintetében homogén közösségei, valamint amelyben művészeti értéket képviselő előadás vagy előadás-részletek és drámapedagógiai feldolgozó munka komplex, pedagógiai célokat megvalósító módon épülnek egymásra, továbbá szerkezetében és tartalmában igazodik az adott korcsoport életkori és pszichológiai sajátosságaihoz,
színpadi próba: minden olyan próba, amely színpadi körülmények között zajlik, jelmezzel, díszlettel, világítással, hanggal vagy ezek nélkül úgy, hogy a próba közvetlen célja az alkotás színpadi körülmények között történő előadásának valamennyi művészi, szakmai és technikai feltételének együttes kialakítása és összehangolása,
társulat: művészek olyan csoportja, akik munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján egy vagy több évadon keresztül folyamatosan kapcsolódnak egy előadó-művészeti szervezethez,
többtagozatos színház: próza, opera/operett és/vagy balett, táncjátékokat repertoáron tartó, állandó társulattal rendelkező színházi együttes,
zenekar: zeneműveket játszó előadó-művészeti szervezet,
zenés színpadi mű: az operett, a musical, a rockopera, a daljáték, a zenés játék.
Ugye milyen jó, most már el vannak igazítva művészkéim, akiket. És itt egy fontos megjegyzés jön: a törvény ugyanis rendelkezik egy új testület, az "Előadó-művészeti Tanács" lérehozásáról és működtetéséről, amelynek 22 tagja van/lesz és szabályoz, jogosítványt kap a felülvizsgálatra és a pénzosztás felosztási arányainak újrajátszásához. És még egy sor másra is. Ezek a 3 éves mandátumot kapott emberek működtethetik és blokkolhatják ezt a rendszert, de miért is tennék ez utóbbit, hisz éppen abban lehetnek érdekeltek, hogy kitegyék a saját területükre szánt pénzek elé a zöld lámpát.
A törvény teljes szövegét az OKM honlapon még nem olvashatják, a további részletekben rejlő izgalmakra még várni kell.